Emlékszem arra az estére, amikor Jézus elhívott a népem felé való szolgálatra. Ezt kérdezte: „Kész vagy arra, hogy félreértsenek a keresztyének, gyűlöljenek az antiszemták és megvessenek a zsidók énértem és azért, mert az én választott népemnek, Izraelnek viszed az Örömüzenetet?” Akkor, persze, még nem tudtam pontosan, mire is mondok igent. Csak azt, hogy kinek mondok igent. Ma egy kicsit belekóstoltam ebbe. Az Astoria aluljárójában osztottam szórólapot, amikor egy idősebb, őszhajú férfi megállt, és elkezdett kikelni magából. Először csak kicsit dohogott azon, hogy mi öltük meg Jézust, és hogy mit akarunk most itt azzal, hogy őt hirdetjük. Aztán egyre jobban belehergelte magát. A válaszomat nem akarta hallani, mert az csak zavarta volna abban, hogy azt gondoljon rólam, amit akar. Így aztán, nem is próbálkoztam, hanem folytattam a munkámat. Ő próbált, jobbról és balról is elém állni, sértő szavakat dobált rám, majd amikor nem reagáltam, le akarta tépni rólam a táskát. Ekkor egy fiatal férfi, aki esernyőket árult az aluljáróban, szenvedélyesen közbelépett, leállította. Elég hosszan kellett csitítani, én csak imádkoztam és osztottam tovább a lapokat. Aztán csak továbbállt. Ekkor megköszöntem megmentőmnek, Kálmánnak a közbeavatkozást, és elmondtam neki, hogy melyik út vezet a mennybe. Nagyon köszönte, címet adott, és várja a könyvet, amit küldeni fogunk neki. Egy perc sem telt belé, és egy izraeli családba botlottam, akik csodálkozva kérdezték, mi ez. A szórólapunk címe ugyanis, ez volt: „Jó hír Izraelből”, és az illusztráció a modern Izrael térképe volt. Kevés hébertudásomat bevetve, a hátamon levő feliratra mutatva elmagyaráztam nekik, kik vagyunk és kiben hiszünk. A héber szórólapot is a kezükbe nyomtam. A két lányuk figyelmesen végighallgatott, és megkérdezte: „Mi a célotok?” „Az, hogy betöltsük azt a küldetést, amit az Örökkévaló nekünk, zsidóknak adott: Hogy világosság legyünk a népek számára, megismertessük velük Árbarhám, Izsák és Jákób Istenét, akit a Messiáson keresztül lehet elérni.” Magam is meglepődtem, hogy nem maradtak közömbösek. Elérhetőséget adtak, ami nagy dolog. Mindez egy pár perccel az után történt, hogy a gonosz meg akart félemlíteni az antiszemita támadás által. Imádkozzunk Kálmán és Noa megtéréséért, illetve ezért a gyűlölettől megvakított emberért, akinek, sajnos a nevét nem tudhattam meg.
Tar Kata