A Móriczon egy magas férfi határozott hangon a következőket mondta ma nekem: „Maga bizonyára jártas az ezotériában…” „Nem – szakítottam félbe – nem vagyok jártas az ezotériában: keresztyén vagyok.” Ez különösebben nem rendítette meg a férfit. Mondandóját mindenképpen közölni akarta velem. „Mindegy. Akkor is tudnia kell, hogy az istenségeknek nincs nemzetiségük.” Azzal, választ nem várva továbbment.
Az ember csak találgatni tud, hogy milyen gondolatmenet végét mondta el nekem. Hiszen csak kinyilatkoztatott, nem adott semmi esélyt a párbeszédre. De a szórólap, amire talán reflektálhatott, azt hangsúlyozza, hogy Jézus maga is zsidó volt.
A Biblia nem hagy kétséget efelől, mégis olyan sok emberrel találkozom, aki komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy bebizonyítsa: Jézus nem volt zsidó. Nos, ha ez sikerülne nekik, ezzel egyben azt is bebizonyítanák, hogy Jézus nem a megígért Messiás és Megváltó, hiszen a próféciák szerint a Messiásnak Júda törzséből és Dávid házból kell származnia. A kérdés másik oldala viszont ez: Vajon miért olyan nehéz elfogadni az Isten megmentő szeretetét egy zsidó Messiás kezéből? Vajon ha kigyulladna a házam, a füst fojtogatna és a mennyezetről is égő gerendák kezdenének rám dőlni, és ekkor megjelenne egy tűzoltó az ablakomban, aki a kezét nyújtaná, hogy azonnal meneküljek, amíg még lehet, elkérném-e a pedigréjét, hogy nehogy valami jöttment mentsen ki engem a tűzből? Micsoda őrültség ez!
Akik ilyen, és ehhez hasonló megjegyzéseket tesznek, azt gondolják, hogy nekem, nekünk árthatnak valamilyen módon. Pedig maguknak ártanak, mivel elvakult zsidógyűlöletük megakadályozza őket abban, hogy megragadják annak a zsidó Messiásnak a feléjük nyújtott kezét, aki azért jött, hogy az életét adja értük.
Tar Kata
Jesua - mi hu? 