Szegulla

„ha… megtartjátok a szövetségemet, akkor értékes kincs lesztek számomra az összes népek közül, mert enyém az egész föld. És ti lesztek számomra papok birodalma és megszentelt nép!” (2Mózes 19:5,6)

A Herz-kommentárral ellátott zsidó Chumásban (Tóra+Haftarák) ez olvasható a fenti igehely kommentárjában: „Értékes kincs – héberül: szegulla…. Értékes tárgyat vagy valamilyen különleges célra őrzött kincset jelöl. … Ha én kiválasztottam egy eszközt valamilyen különleges cél elérésére, az eszköz jelenthet számomra kincset, de a cél, természetesen, mindig fontosabb az eszköznél. Így van ez a zsidókkal is. Ők Isten eszközei, és mint ilyenek, különös értékűek; de a cél náluknál sokkal fontosabb” (Montefiore).

Ma megkérdezte tőlem egy kedves, fiatal lány, aki látott kora reggel és délután is az Örsön: „Láttam a mosolyát reggel, és most is: maga egész nap mosolyog?” Vetni egész nap, négyféle talajba, és tudni, hogy ebből csak egynegyede a jó talaj, nagyon kimerítő. Mégis, amikor szórni kezdem a magot, valami olyan belső öröm árad bennem szét, hogy nem tudok nem mosolyogni. Ilyenkor érzem leginkább, hogy betöltöm a küldetésem, amit az Örökkévaló 4500 éve adott nekünk: papok birodalmának lenni: tanúskodni az élő Istenről. Ilyenkor teljesen a tudatába kerülök, hogy miért vagyok én a népemmel együtt ezen a földön. Isten ránk bízta ezt, és nem vette el. A Messiás által betölthetem a rendeltetésemet: Isten szegullája lehetek azért, hogy a többi népet is Magához vonzza.

Tar Kata