A kijelentés, melyet gyakran hallunk: “a zsidók nem térítenek”, tükrözheti a zsidó közösség jelenlegi álláspontját, de aligha ad valós képet a zsidók múltbéli hozzáállásáról. Az Enciklopédia Judaica szerint: “Bőséges a bizonyíték a zsidó vallásra való tömeges áttérésre a Második Templom idejében, különösen az időszak második felében… Egy egészen egyedülálló eset, amikor erőszakkal térítettek a zsidó vallásra, John Hyrcanus nevéhez fűződik, aki tömegesen áttérítette az edomitákat. E kimagasló számokon túl, nyilvánvalóan gyakori volt a a térítés a mindennapi emberek között…Az a büszkeség, mellyel a rabbik hangoztatták, hogy néhányan legnagyszerűbbek közül áttértektől származtak…arra mutat, hogy nyíltan elfogadták őket. (Enciklopédia Judaica 13:1182-3)
Azon, hogy “a zsidók nem térítenek”, általában azt értik, hogy nincs egyetlen igazság, amely mindenkire vonatkozna, és az embereket hagyni kell, hogy higgyenek, amiben akarnak. Az igaz, hogy az embereknek meg kell, hogy legyen a szabadsága, hogy megválassza, miben hisz – de ez nem jelenti azt, hogy nincs abszolút igazság! Ez az elképzelés teljesen idegen a zsidó gondolkodástól, inkább a nem-zsidó kultúra trendjét tükrözi, mely az utóbbi években válik egyre elterjedtebbé.
Mi abban hiszünk, hogy van abszolút igazság, és ránk hárul az a feladat, hogy megosszuk másokkal ezt az igazságot. Vajon nem maga Isten rendelte-e el nekünk több-ezer évvel ezelőtt, hogy továbbadjuk az Ő igazságát a föld más népeinek? Ézsaiás könyvének több egymást követő, nagyszerű fejezetében a próféta úgy emlegeti Izraelt mint az (ÚR) “szolgáját”, majd azzal folytatja, hogy Izrael nem töltötte be ezt a küldetését. A “szolga” fogalma ezután leszűkül egy bizonyos személyre Izraelen belül. Az első ilyen szakaszban ezt olvassuk: Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek…és a szigetek várnak tanítására. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává…(Ézsaiás 42:1-6) Ez az értelme a “választott nép” kifejezésnek: egy küldetésre és egy célra kiválasztva, hogy Isten útjait hirdessék a népeknek. Sajnos, ez a küldetéstudat az utóbbi években egyre jobban alábbhagy.
Manapság már azt, hogy mi zsidók, nem térítünk, a legtöbben természetesnek veszik, mintha ez mindig is így lett volna.. Azonban számunkra, akik hiszünk Jézusban, van-e örömtelibb, továbbadásra méltó hír annál, hogy a Messiás eljött, engesztelést szerzett, és bővölködő életet ajándékozott mind a zsidóknak, mind a pogányoknak? Nem a mi dolgunk, hogy valakit “megtérítsünk”: ez az Isten dolga. De mi hirdethetjük – és folyamatosan hirdetjük is – a Messiás üzenetét népünknek és bárkinek, aki meghallgat bennünket.
Jesua - mi hu? 