Ez a bejegyzés nem azok ellen irányul, akik hisznek ebben, hanem éppen az ő érdekükben készült.
A keleti vallásokat és filozófiákat túlnyomó többségben a XIX. században kezdték behozni Európába egy felpuhított, a nyugati ember számára is fogyasztható, elfogadható köntösbe öltöztetve.
Ez egy komoly veszélyforrás, hiszen az eredeti tanítás köszönő viszonyban sincs azzal, amit mi gondolunk róla!
Nézzük meg közelebbről!
A karma azt jelenti “tett”. Az eredeti tanítás ezzel kapcsolatban, hogy a jelenlegi állapot (az életedben) az előző életek morális következménye.
Persze jó kérdés: ki ez a bíró, mi alapján döntjük el mi hamis és mi helyes?
A karma az ember tetteit megjutalmazza vagy megtorolja, és újra meg újra testi létbe kényszeríti (reinkarnáció).
A KARMÁT EGY INDIAI EMBER MEGTORLÁSNAK TEKINTI!
A karma egy átok, az európai ember pedig azt gondolja, hogy egy újabb lehetőség!
Már nem is a karma a lényeg, hanem, hogy megvalósítsuk önmagunkat.
Ez pont az ellentéte annak, amit a hinduizmus el akart érni, mert az megszűnni akart. AZ EREDETI CÉL A MEGSZŰNÉS!
Tehát itt a hatalmas ellentmondás az eredeti tanítás és az európai változat között.
Tehát eredeti jelentésében tényleg egy megtorló erő. De ezt az oldalát nem hangsúlyozzák az európai tanításban, azaz itt senki nem él következetesen ennek megfelelően!
Indiában próbálják következetesen élni, de egy élhetetlen, gonosz társadalmat eredményez.
A kasztrendszer is ennek az eredménye, amely a mai napig uralja Indiát és nyomorítja meg emberek tömegeinek az életét.
Csak egy közbevetett gondolat: India rendelkezik a világ legnagyobb szarvasmarha állományával, mégis sok millióan éheznek! A reinkarnációba vetett hit miatt tilos levágni és megenni az állatokat, nehogy ezzel elpusztítsanak egy embert, aki az adott állatban él tovább.
Ugyanezen okból a kártevőket sem irtják! A patkányok betegségeket terjesztenek, beleharapnak éjjel az alvó emberekbe, de a vallásuk tiltja, hogy megfelelően védekezzenek ellenük!
Egy érdekes kérdés a karmával kapcsolatban: A karma mint rendszer egy személytelen, mechanikus vastörvény, amely nem ismer kivételt, sem irgalmat. De van-e benne a helye a megbocsátásnak? Mert ha nincs, de valaki mégis megbocsát a másiknak, vajon nem magasabb rendű-e az erkölcsisége, mint a karma?
Mondjuk ki: a karma rendszerében nincs helye a szeretetnek, a megbocsátásnak!
Végül talán a legsúlyosabb következmény:
Az újabb és újabb megszületések azt a célt szolgálják, hogy az egyén morálisan fejlődve kiérdemelje a reinkarnáció körforgásából való kiszakadást és feloldódjon a személytelenségben, azaz megszűnjön egyénként létezni.
A probléma ott van, hogy senki nem képes hibátlan, bűntelen életet élni!
Ebből az következik, hogy minden egyes újabb életével egyre több és több bűnt, tökéletlenséget halmoz fel, így végső soron nincs reménye a befejezésre, sőt egyre nyomorúságosabb életek várnak rá.
Fel kell tennünk a kérdéseket:
– Mi, vagy ki a karma?
– Hogyan működik, mik a pontos szabályok, mércék?
– Honnan tudhatod, hogy ez igaz?
– Mit mondanak erről az eredeti tanok?
– Állatként, vagy növényként is megszülethetsz újra? (mert az eredeti vallásban igen)
– Stb…
Ha ezekre a kérdésekre nincs megnyugtató válaszod, akkor az nagyon nagy probléma.
Mert ha ez az egész nem igaz, nagy bajba kerülhetsz.
Mi nem hiszünk a reinkarnációban és a karmában.
A Biblia azt mondja, hogy mindössze egy lehetőségünk van, habár sokan gondolják úgy, hogy csak ki lett véve belőle a reinkarnáció tana.
Ehhez tudni kell, hogy a zsidó kultúrában soha nem volt jelen a többszöri megszületés, vagy a karma gondolata.
Mind az Ó, mind az Újszövetség egésze arról beszél, hogy egyetlen életünk van itt a Földön.
Egyetlen élet, egyetlen esély, hogy ezzel eldöntsük az örökkévaló sorsunkat!
„És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.” Dániel 12:2
„Te pedig menj el a vég felé és majd nyugszol és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.” Dániel 12:13
„És miképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet.” Zsidókhoz írt levél 9:27
Végezetül nézzük, mit mond Jézus a halál utáni történésekről:
„Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van és nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életre.” János evangéliuma 5:24
„Aki hisz a Fiúban (Jézusban) örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” János 3:36
Ha Jézus az, akinek Ő mondta magát, akkor a szavait nem vehetjük félvállról, nem intézhetjük el egy vállrándítással, hogy majd úgyis kiderül, mi az igazság.
Mert a Biblia szerint a halál beállta után már késő lesz dönteni…
Lásd itt kicsoda Jézus: Ki az a Jézus?
Jesua - mi hu? 