Az igazat megvallva, ha mindenki jó lenne Isten szemében, senkinek nem lenne Jézusra szüksége, és nem töltenénk az időnket ilyen szövegek írásával.
A zsoltáros réges-rég megmondta: „ …nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.” (Zsoltár 14:3) Ó, hogyne: a legtöbben közülünk nem gyilkosok, tolvajok vagy más efféle! Önmagunkról szeretjük azt gondolni, hogy tiszteletre méltó személyek vagyunk, akiknek nincs szüksége arra, hogy radikálisan megváltozzanak. A Szentírás azonban olyan képest fest rólunk, hogy még a legjobbjaink is kétségbeejtően bűnösök: menthetetlenül elidegenedtek Istentől, embertársaiktól, de még önmaguktól is. A Biblia szerint, az emberiséggel épp az a probléma, hogy meg vagyunk elégedve a saját vallásunkkal, azzal, amiben hiszünk, ami többnyire eltér a Biblia tanításától. Szeretjük azt hinni, hogy mi jók vagyunk, és Isten biztosan elnézi majd nekünk azokat a ‘kis’ hibáinkat és gyengeségeinket. A bűneinket pedig nem fogja olyan nagyon komolyan venni. Jól elvagyunk a magunk kis privát univerzumában, melynek középpontjába önmagunk vágyait és akaratát helyezzük ahelyett, hogy a Teremtő akaratának és céljainak adnánk elsőbbséget. Isten azonban nagyon is komolyan veszi a bűnt.
Mi zsidók hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a bűn kizárólag egyes cselekedetek elkövetése. De a bűn sokkal több ennél. Az Ige megmutatja, hogy a bűn az emberi létezés alapállapota, amely nem korlátozódik egyes cselekedetekre, sokkal inkább egy lázadó és arrogáns lelkület. Még a legjobb emberek is – Ábrahám, Mózes és Dávid király – követtek el bűnöket. Ézsaiás próféta mondta: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté…” (Ézsaiás 53:6). Ez az igaz próféta megmutatta, hogy emberi dolog minden embernek, saját magát beleértve, az önmegvalósításra törekedni Isten akaratának megvalósítása helyett. Dávid király elismerte, hogy születésétől fogva bűnös. (Zsoltár 51:5 )
A bűn egyetemes – ezért tartják meg a zsidók egyetemesen az Engesztelés Napját mint a legkomolyabb ünnepnapot. És ezért készített Isten lehetőséget arra, hogy meg tudja a bűneiket bocsátani, kezdve az ószövetségi állatáldozatoktól a Messiás haláláig. A mi felelősségünk hittel válaszolni és bizalmunkat Jézusba vetni, aki a bűneinkért való engesztelő áldozat.
Isten szemszögéből kellene látnunk az életet, és nem aszerint, hogy mi mit szeretnénk. Lényünk legmélyéből fakadóan bűnösek vagyunk, és a világ összes oktatása, gazdagsága és technológiája sem tud ezen változtatni, ezek csupán abban segítenek hogy lázadásunkat kifinomultabb módon tudjuk kifejezni. Jézus történelmileg bizonyítottan eljött, valóban meghalt és valóban feltámadt. A világ minden ellenállása és a bizonyítékok figyelmen kívül hagyása sem tudja ezt a tényt semmissé tenni. Lehet, hogy hozzáállásod ezt a szkeptikus szemléletet tükrözi: „Már eldöntöttem, miben hiszek, ne zavarj össze a tényekkel!” De Isten valóban számon kéri tőlünk, hogy szembenéztünk-e a saját magunkra vonatkozó igazsággal, és hogy elfogadtuk-e a bűnbocsánati, amit Jézusban felajánlott nekünk.
Egyszóval, ne azért higgyél Jézusban, mert boldoggá tesz, hanem azért, mert igaz!
Jesua - mi hu? 