Fontos azzal kezdeni, hogy egy olyan ember számára, aki eleve úgy áll a témához, hogy Jézus biztosan nem a Messiás, semmilyen bizonyíték nem lesz elég meggyőző. De akik tényleg őszintén érdeklődnek, a bizonyítékok magukért fognak beszélni.
Jó a kérdés, ha őszintén teszik fel, ugyanis sok hamis messiás volt a zsidó történelem folyamán. A leghíresebbek közé tartozik Bar Kochba és Sabbetaj Cvi.
Bar Kochba egy felkelést indított Róma ellen i.u. 132-135-ig. A felkelés alatt Akiva Rabbi azt mondta róla, hogy ő a „Messiás Király”. Sajnos, Akiva Rabbival és Bar Kochbával együtt zsidók ezreit ölték meg a rómaiak 135-ben, Betar erődítményének ostroma idején.
Ezzel ellentétben, Sabbetaj Cvi önjelölt messiás volt. A XVII. sz-i virágzó Európában a Sabbetaj-mozgalom mind a zsidó gyülekezetek tagjai, mind a rabbik között elterjedt. Ám amikor 1666-ban Sabbetaj Cvit letartóztatta a török szultán, inkább muszlim hitre tért, minthogy szembenézzen a halállal.
Mivel többször tragikusan melléfogtunk, nem meglepő, hogy nyomós érveket szükséges ahhoz találni, hogy népünk hinni tudjon Jézusban.
A Messiás ígérete az egész (héber) Biblián végigvonul, mely pontosan körülírja annak személyazonosságát. Megadja etnikai hátterét, a születési helyét, eljövetelének az idejét és más, azonosításra alkalmas jellegzetességét is. Ezekkel az „igazoló iratokkal” azonosítani tudjuk a Messiást és leleplezhetjük a csalókat.
Persze, fel lehet tenni a kérdést, hogyha ezek az „igazoló iratok” annyira világosak, akkor a legtöbb zsidó ember miért nem hisz Jézusban, és miért tévesztették meg őket hamis Messiások, mint amilyen Bar Kochba és Sabbetaj Cvi is volt?
Ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos látni, hogy Jézus korában a messiási reménység túlzottan is politikai színezetet kapott az emberek fejében: Róma zsarnokságától akartak megszabadulni. Habár az Írás beszél mind a Messiás szenvedéséről mind győzelméről is, személyének a győztes aspektusa sokkal inkább meghatározóvá vált az átlagemberek fejében. A Messiásnak ez az ‘aszimmetrikus képe’ maradt meg a köztudatban, és a messiási reménység egyre inkább politikai reménységgé torzult. Ezért a politikai reménység sokkal nagyobb szerepet játszik Bar Kochba elfogadásában, mint a szellemi reménység, és ugyanez magyarázza Jézusnak mint Messiásnak elutasítását.
Ez nem azt jelenti, hogy minden zsidó elutasította volna Jézust – sőt, Jézus összes első követője zsidó volt.
Valójában, a kortárs és későbbi rabbik is tisztában voltak sok messiási próféciával, amelyekről a keresztények azt állították, hogy Jézus betöltötte. Például, a talmudista rabbik az Ézsaiás 53. fejezetéről azt mondták, hogy a Messiásról szól, a középkorra azonban akkora nyomás került azokra, akik ezt a próféciát Jézusra vonatkoztatták, hogy Rashi, a legnagyobb középkori Biblia-tudós újraértelmezte a fejezetet, és azt mondta, hogy a rész Izrael népére utal. Habár ez a nézet csak a középkor óta terjedt el, ezt az értelmezést vallja ma is sok zsidó tudós.
Jesua - mi hu? 