Az Újszövetséget annak kell elfogadni, ami: zsidó könyvnek, melyet szinte kizárólag zsidó szerzők írtak. Az Újszövetség legtöbb fogalma aligha érthető az ószövetségi háttér nélkül.
Egy időben divat volt azt állítani, hogy az újszövetségi gondolatok nagy része nem zsidó, hanem görög eredetű. De a közelmúltban a régészet igazolta, hogy az Újszövetségben gyakorlatilag minden zsidó eredetű. Ha csak néhány újszövetségi igére is vetünk egy pillantást, azonnal nyilvánvaló a zsidó eredet:
Egy feljegyzés Jézus Krisztus, Dávid fia, Ábrahám fia nemzetségi táblázatából. (Máté 1:1)
A nyolcadik napon körülmetélték a gyermeket… (Lukács 1:59)
Aztán eljött a Templomszentelés (Hanuka) ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt és Jézus a Salamon Tornácában sétált a templom területén. (János 10:22-23)
Aztán Pál ezt mondta: ”Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:” (Apostolok Cselekedetei 22:2-3)
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. (Jakab 1:1)
Egyre inkább elismerik, még Izraelben is, hogy az Újszövetség zsidó könyv, mely a héber Biblia folytatása. Az izraeli tudós, Pinchas Lapide közzétette tíz izraeli általános és középiskolai tankönyv elemzését. Munkájában azt állítja, hogy “hat könyv tizennyolc újszövetségi szakaszt idéz…Három könyv részletesen megmagyarázza a négy Evangélium történelmi, irodalmi, és vallási jelentőségét…Két könyvben ószövetségi idézeteket vetnek össze újszövetségi idézetekkel, rámutatva a kettő közötti rokonságra és hasonlóságra.”1
Ami az antiszemitizmussal kapcsolatos állításokat illeti, emlékezzünk vissza, hogy a korai kereszténység napjaiban nem voltak nem-zsidó hívők. Az a kérdés, hogy Jézus volt-e a Messiás vagy sem, belső, családi ügy volt, melyet a zsidó nép családjának kellett elrendeznie. Ebben az összefüggésben kell látnunk azokat a szakaszokat, amelyek a zsidóság egyik vagy másik szegmensét kritizálják. A “keményebb” szakaszok az Újszövetségben inkább a próféták erkölcsi intéseire emlékeztetnek, nem pedig a középkori prédikációk intoleráns retorikájára.
Például vegyük ezt a szakaszt, amely a zsidó népre vonatkozik:
“Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! Elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, [és] elfordultak tőle.” (Ézsaiás 1:4)
Azt hitted, hogy ez a szakasz az Újszövetségből származik? Talán nem ismerted fel, hogy ez az idézet a héber prófétától, Ézsaiástól ered. Azok az üzenetek, melyek népünket a bűneinkből való megtérésre hívják, mindig is a prófétai tradíció részei voltak. Az Újszövetség folytatja ezt a hagyományt amellett, hogy kiemeli az Izrael és Isten közötti kapcsolat pozitív aspektusait is.
Az igazi kérdés azonban nem az, hogy az Újszövetség zsidó-e, hanem hogy igaz-e? Amikor ugyanannak a történelmi és érvényességi teszteknek vetjük alá az Újszövetséget, mint az Ószövetséget, mind a kettőt egyformán igaznak találjuk.
1 Lapide, Pinchas: Israelis, Jews and Jesus (Izraeliek, zsidók és Jézus) (Doubleday&Co., 1979), 49.o
Jesua - mi hu? 